Bosszúból ölte meg a rendőrség Vass Ottó Attilát?
Szakálas Attila, Magyar Jelen, 2000. augusztus 19

Sokan közülünk politikai menekültként érkeztek Kanadába, a megtorlás
félelmében kellet elhagyniuk a szülőföldet. Vannak, akik a trianoni
nemzetgyilkolás, és a kisantant azt követő -- a Kárpát-medencei magyarság
ellen irányuló -- tombolása következtében jöttek a tengerentúlra. Manapság
főleg gazdasági okok miatt csomagolja őszsze a magyar a batyuját...

S meg ha a magyarok Amerikába és Kanadába vándorlásának okai egy emberöltő
alatt meg is változtak, valami mégis azonos maradt -- mindnyájan egy
biztonságos jogálamban szerettünk volna új életet kezdeni. 

Vass Ottó is -- gyermekként ugyan -- a szülei ellen irányuló politikai
megtorlás elől menekülve hagyta el Magyarországot. Egy biztonságosabb jövő
reményével érkezet, hogy felnőve tapasztalja meg az itteni demokrácia
"ízeit". Egy másik földrészről érkezve, sok mindent észrevett és sok
mindent tudot, amit egy született kanadai sosem fog meglátni és megérteni.
Ez a "másság" sokunk számara életünk ismert velejárója, s ebben a
társadalomban a kirekesztés és meg nem értés forrása.

A "politikai korrektségben" nevelt kanadai társadalom nem tűri az
ideológiai különbözőséget. A szólásszabadság nem abszolút e honban, s
gyakran áldozatokat szed.

Ottó ennek a különbözőségnek, meg nem értésnek a halálos áldozata, egy
olyan rendszeré, mely "tűzzel harcol tűz ellen" s nyílt erőszakkal, az
általa vélt erőszak forrása ellen. Mára a politikai korrektség délibábja
szellemi terrort szült, mely olykor-olykor fizikai erőszakban csap át, s
áldozatul ejti a társadalom szilaj egyéneit -- amilyen Vass Ottó Attila is
volt. Innen ered a felfogásbéli különbség, melyet Ottó meggyilkolása után
a kanadai sajtó úgy képviselt, hogy Ottót szkizofrénnek minősítette. 

Nem vagyok pszichológus, de azt tudom, hogy a szkizofrénia és a depresszió
közöt óriási különbség van. Míg a szkizofrénia elmebaj, addig a depresszió
egy lelkiállapot, talán lelki és érzelmi válság -- ha a jelen értékrend
alapján minősítjük. Ottó depressziós volt. De ez nem keverendő össze az
elmebajal, hacsak nem egy személy szándékos lejáratása a cél. Mert ami
Ottó halála után történt, az nem más: a torontói sajtó megkezdte a teljes
mértékű lajáratásat és meggyalázását.

Miképpen?

Tekintsük csak át Ottó halálának előzményeit. Ottó, édesanyja halála után
házat örökölt. Ez a ház nem egy előkelő környéken van. Mivel családjával
nem akkart ott élni, a házat bérbe adta. A szomszéd M.D. elmondása szerint
nagyon olcsón:
 "Vass nagyon jószívű volt. A lecsúszottakon segített, akiknek 200$-ért
adta ki a lakást. Sőt, ha besegítettek neki az üzletben, akkor részesedést
is fizetett nekik. Nagyon emberséges volt velük."

A napilapok ezt is Ottó elen használták fel, elhitették azt a "tényt",
hogy Ottó nem a mississaugai otthonában lakott a családjával, tehát valami
nincs rendben körülötte.

A cikk a következő rágalmakkal folytatja:
"A szomszédok kihívták az állatvédő ligát, mivel Vass kutyája nem volt
megfelelően ellátva."

Nos, azt természetesen "elfelejtik" közölni, hogy a kutya nem Vass Ottóé
volt, hanem a bérlőé, aki jelenleg nem tartózkodik otthon. Annak ellénere,
hogy a kutya nem Vass Ottóé, albérlője távollétében ő mégis gondoskodott
róla. Magyarországra való elutazása előtt pl. 160 dollár értékű
kutyeledelt vásárolt, amit a szomszédnak adott, hogy etesse a kutyát.
(Számlával bizonyítható.)

Azonban a sajtónak semmi nem számított, csak Ottó nevének befeketítése.
Erre kiváló eszköz féligazságok és hazugságok leközlése. Ottó halála óta
ez történik napró-napra, és cikkről-cikkre. Hazudnak minden formában és
mennyiségben.

Egy száraz tudósítás szerint: "Vass Ottó meghalt, mialatt a rendőrség
behatolás vádjával tartóztatta le őt." Megkérdeztük, hogy hová hatolt be
Vass Ottó -- a parkolóra, vagy talán az élelmiszerüzletbe? Megkérdeztük,
miért vezetik szándékosan félre a közvéleményt? Választ nem kaptunk. 

Hosszú lenne felsorolni az összes hazugságot és rágalmat, melyet Vass Ottó
Attila halála óta közölt le a torontói sajtó. Nem is célja ez, ennek a
cikknek. Biztos vagyok benne, hogy a gyilkosok ellen szóló vádirat majd
pontosan kitér minden részletre.

Fontosabb kérdés az, hogy mi is törtent valójában, és kinek az eszközeként
volt bevetve a sajtó?

Nos, a rendőrség kitart korábbi álláspontja mellet, miszerint Ottót az
üzletben verte meg valaki, és ők csak őrizetbe vételekor "suhintották meg"
néhányszor, mivel Ottó ellenállt nekik.

A Toronto Star, augusztus 11-i számában megjelent írás a következőképpen
szajkózza a rendőrség álláspontjat (forrás szerint):
"Vass Ottó megütötte az egyik rendőrt, ez váltotta ki a rendőrök heves
reakcióját." Ezzel szemben Asim Abbasi szemtanú a következőket nyilatkozta:
"Vass nem üttöt meg senkit."

De nem csak Abbasi állítja eszt. Számos más szemtanú is hasonlóképpen
nyilatkozot:
"Vass higgadtan beszélgetett két rendőrrel az üzlet ellőt, egyszer csak az
egyik rendőr a földre rántotta őt, és nagyon vadul ütlegelni kezdte
ököllel és gumibottal, a másik pedig rúgta őt, a fejét, a mellkasát."
Ezutan "segítséget" kértek a rendőrök, és újabbak kapcsolódtak be a
kegyetlen verésbe. Rúgták és ütötték Ottót, míg belehalt.

Egy meg nem nevezett szemtanú vallomása szerint végül már 12 rendőr verte
Ottót, mintegy negyed órán keresztül.

De hát miért?

Hát kérem, egy nagyon fontos előzménye van az ügynek. Ottó ugyanis abban a
körzetben egyszer feljelentést tett néhány rendőr ellen...

Azzonal minden a helyére kerül; miért kellet Vass Ottónak meghalnia, és
miért volt szükség lejáratására. Egy kétes életű elmebeteget nem sok ember
sajnál, de egy szerető férjet és apát, egy tisztességes állampolgárt,
ánnal inkább. Járuljunk hozzá mindnyájan, hogy kiderüljön az igazság!